No. 01. Chapter: W's article by BW

Igen, emberek eme jeles napon, - azt hiszem, írhatom - Minden Diák Kedvenc Napján, azaz szeptember elsején felkerült az első fejezet! Öhm, izé, tudom, hogy a desing még mindig ratyi, de már egy nagyon kedves bloggerina elvállalta, hoyg megcsinálja! Szóval hamarosan az is ki fog nézni valahogy - bár, eléggé feladtam a leckét a hablatyaimmal :3
Szóval, öhm, mindenkinek jó iskolakezdést! (geek, bocsánat, kiválasztottam az év legrosszabb napját)
A történetről még annyi, hogy a negyedik-ötödik évadok között játszódik valahol - részre pontosan én sem tudom -, de a történetszálak eléggé meg vannak kavarva, mert így számomra könnyebb volt egy eseménydúsabb szálat alkotni, amit kedvemre gubancolhatok, mint holmi kismacska a gombolyagot. Remélem nem probléma, és akik végig látták ezeket az évadokat, azok számára is érthető lesz.
Akkor, jöjjön, aminek jönnie kell! ;)
Ui.: A következő fejezet érkezésének időpontját jobbra, a Let me Breath modulba író ki pár nap múlva (másfél-két hét múlva lesz fenn kábé)

'Chapter

„…Prince Archibald, azaz Nathaniel Archibaldnak bár a sármja – és a pénze is – megvan ahhoz, hogy rabul ejtse a női szíveket, ezek az akciói mégsem úgy sültek el, mint ahogyan ő azt várta. Már gimnáziumban beütött a katasztrófa, utolsó évben például egy olyan nővel parádézott, aki akár az anyja is lehetett volna. Tudtuk, hogy Archibaldéknál bajok vannak, de azt tényleg nem sejtette már senki, hogy Prince Archibald anya-komplexusban fog szenvedni. Pedig az apját csukták le. Akkor hogy is van ez?

BW”

Blair Waldorf elégedetten dőlt hátra a forgós, fekete bőrszékén a szerkesztőségben. Imádott a W magazinnál dolgozni, minden kapcsolata és eszköze megvolt ahhoz, hogy gyorsan a csúcsra törjön. Ráadásul ebben a hónapban az övé lett a vezércikk is. Szerencsére, hogy Natehez küldték interjúzni, Carter Basionből már nem tudott volna annyi gyerekkori emléket és hibát kihúzni, mint Nateből, aki Blair közelében leengedett – hiába tudta, hogy most egy divatlapnak dolgozik.

Queen B-s kedvenc bögréjéből kortyolta a kávét, amit a két gyakornoka, Stephanie és Amanda szállítottak neki. Hála a folyamatos koffeinbevitelnek, nem érzett fáradtságot, pedig már legalább két napja nem aludt három óránál többet egyhuzamban. Szerencsére Dorota mindig a segítségére volt, így nem követett el öltözködési bakikat, ami különösen nagy botrányfelhőt kavart volna a divatlap irodájában, főleg úgy, hogy Eleanor Waldorf lánya volt.

Blair mosolyogva nézett szét az irodájában. Reené – a főszerkesztő – engedélyt adott neki, hogy kénye-kedve szerint díszítse fel a helyiséget, hogy otthonosan érezze magát, és több, nagysikerű cikket írjon, mint az Archibaldos, vagy az előző hónapi az étkezési zavarokról.

A szobát a tapéta fedte, amit Blair tervezett és rakatott fel. A bézs alapszínhez egy erős, mégis megnyugtató almazöldet társított, ami cikornyás mintáival tekergett a falon. A szekrények és a berendezési tárgyak mind halványszürke és a törtfehér árnyalatok között játszott, ahogy Blair laptopja is. Az asztalán és a polcokon különböző európai országokból való emlékek voltak kiállítva: egy mini Eiffel-torony, egy érme, amit a Trevi-kútból halászott ki neki Chuck, Spanyolországból színes, mozaikos szalamandrák, és Németországból egy felakasztható kakukkos óra, ami az asztali lámpáján függött. A falon még egy Monet festmény kisebb változata is elfért, és a keretre pedig egy Egyiptomból származó, csörgős, szintén zöld, hastáncos kendőt aggatott.

Blairé volt az épület legszebb és leghangulatosabb irodája, mindenki féltékenykedett rá, és nem csak ezért, hanem a kiváló munkabeli teljesítményéért is.

A számítógép új mailt jelzett. Blair sietve fordult a képernyő felé, már órák óta várta az üzenetet a Reenétől, amiben a cikkjét értékeli. Csak nem lett rossz, ha címlapfotózást akartak Nathaniel Archibaldról és egy portfóliót. Blair kezei remegtek, ahogy megnyitotta mailt, a száján beharapva olvasta a dicsérő szavakat.

Előléptetés? Interjú Louis Grimaldi, monacói herceggel? Michael Kors, a Gucci és az anyja divatbemutatójáról exkluzív cikk – és ezzel együtt egy Párizsba szóló repülőjegy, és egy hét az egyik luxus szállodában? Így is ő volt a szerkesztőség legnagyobb törtetője, de most? A jövő hónap legjobb témáit kapta a kezei közé, a markában van a győzelem. Legszívesebben a kollégái orra alá dörgölte volna, hogy ő a legjobb, és hamarosan itt is a királynő.

A gúnyos, öntelt, győzelemittas mosoly aznap levakarhatatlan volt B arcáról, fürdött a mámorban, hogy ő a legjobb ebben a munkában, és most senki nem utasíthatja maga mögé, talán még Serena Van der Woodsen sem.

Az Empire Hotel fényes, piros betűi már messziről kivehető volt Manhattan utcáin. A legfelső emeleti lakásban éppen Nate gubbasztott a kanapén, azt a cikket olvasva, amit ma reggel kapott kézhez egyenesen Blairtől. Az arca egyes részeknél fintorba torzult, látszottak a gondolatai az arcán: Hogy lehetett ennyire idióta, hogy ilyeneket is kihúzott belőle az a manipulatív, magassarkús sátán?

Chuck Bass unottan töltötte ki reggelijét egy pohárba, miközben Nate hülye, már-már képtelen mimikáiban gyönyörködött.

-          Ezt hallgasd – mormogta Nate. – „Prince Archibald szavaiból az derül ki, hogy inkább a személyisége beszél belőle, mintsem az esze…” – utánozta Blairt lányos hangon, erősen gesztikulálva. Chuck szája széle önkétlenül is felkunkorodott.

-          Ezt biztosan Blair írta – mondta a Bass, majd ivott egy kortyot kedvenc italából.

-          Minek kellett újra nem-együttlennetek? Most nem röhögne egész New York rajtam, te meg visszaszokhatnál a reggeli szőlőevésre, mintsem a whiskeyvel mérgeznéd a májad.

-          Lassan már úgy beszélsz, mint Serena – sóhajtotta Chuck. Nate válaszul csak megrántotta a vállát. Jelenlegi barátnője őt is ilyenekkel ostorozta, akaratlanul is megmaradtak neki Raina szidalmai.

A lift vendég érkezését jelezte, majd abban a pillanatban Serena lépett be a lakosztályba, hatalmas, márkás szatyrokkal megpakolva. Az öltözéke azonban mégis hétköznapibb volt, mintha nem is nyilvános helyre ment volna, a haja kócos, a sminkje pedig elkenődött. Azonban mégis jókedvűnek tűnt.

-          Sziasztok! – nevette a szőke.

-          A hitelkártyádon még van keret? – húzta fel a szemöldökét a Bass. Serena azonnal kikapta mostohatestvére kezeiből az italt, majd ő maga hajtotta fel azt. Chuck csak morgott egyet, majd megigazította a mandzsettáit.

-          Mi ez a negatív légkör? – faggatta őket tovább a Van der Woodsen.

-          Blair írt egy cikket rólam, amiben Prince Archibaldnak hív, és folyamatosan szapul. Még az is benne van, amikor általánosban lehúztam a tanárnő szoknyáját.

Serena felnevetett.

-          Az örökemlék marad.

Chuck is emlékezett, hiszen ő vette rá erre Nathanielt.

Amikor a nyolc éves Chuck Bass rányitott az apjára, amint egy prostituálttal próbált akciózni, Bart előállt a legkézenfekvőbb, és egyben a legröhejesebb magyarázattal: a nők szoknyája alatt mindig kincs lapul.

A nyolc éves Chucknak persze azonnal meg kellett erről bizonyosodnia. Áldozata Blair Waldorf lett, aki cserébe őt is megszabadította a nadrágjától, majd a haját is meghúzta. Chuck okos volt, és nem kockáztatott meg még egy ilyen ballépést, ezért telebeszélte a kis Archibald fejét, aki azonnal felpörgött a kincs hallatán. Így Nathaniel a tanárnővel próbálkozott, és egy intővel lett gazdagabb.

-          Úgy tűnik, mostanra már egész New Yorknak örökemlék marad – jelentette ki a Bass a nyilvánvalót, majd lefőzött egy kávét.

-          Ne is mondd – nyöszörgött Nate.

Serena inkább kimaradt a további társalgásból, elkezdett kipakolni a táskáiból, akárha a saját szobájában lenne – és szépen, óvatosan teregette ki a márkás göncöket a vörös kanapéra. Mivel nem volt hajlandó egymásra rakni a ruhákat, néhány Naten végezte, aki csendesen tűrte Serena ügyködését – túlságosan lefoglalta az olvasás. Továbbra is a cikket bújta, hátha végre ráakad valamire, ami nem sérti a büszkeségét.

Az IPhone-ok pittyegtek egyet. A három fiatal összenézett, majd egyszerre nyúltak a telefonjukért, hogy lássák mit és kiről posztolt a kedvenc utálójuk.

„’Reggelt, Uppear East Side! Ezúttal nem szaftos pletykákkal érkeztem, ami felboríthatja az életetek menetrendjét. Queen B a W magazinnál ügyködik, és saját pályámon próbál megverni engem. Kicsit nevetséges, nem gondoljátok? N szemeteit ömlesztve kiteregetni? Nem szép dolog, B. Ráadásul még egy címlapfotózást is kap ’Prince Archibald’? Csak nekem tűnik ironikusnak? Vajon ki lesz a következő áldozat közületek? Talán ’Miss Van der Woodsen’, esetleg a bájos-milliárdos ex, ’King Bass’?

XoXo Gossip Girl”

Nate hosszú, nehéz sóhaja visszhangzott a lakosztályban.

-          Úgy érzem, Blair tényleg túlzásba vitte ezt az egészet, ha Gossip Girl fenyegetve érzi magát – szólt Serena terhes hangon, miközben visszapakolgatta az újonnan vásárolt ruháit a márkás táskákba. Tudta, hogy Blair naphosszat dolgozik, hiszen egész éjszaka azt hallgatta, ahogy a laptopját nyúzta a barna, megállás nélkül gépelt rajta. Részben ennek köszönheti a jelenlegi kinézetét, tegnap reggel óta nem fürdött, csak fetrengett, már idegbajt kapott a folytonos gépzajtól. Kezdett beleőrülni Blair munkamániájában. Azonban hiába beszélt a lánynak, az képtelen volt leállni.

-          Blairnek vannak olyan információ is, amit eddig még senki nem hozott le, csak egymás között tudunk ezekről, már ha tudjuk. A tizennégy éves korunk előtti drámákat még Gossip Girl sem ismerheti, természetes, hogy veszélyt jelent rá Blair ügyködése. A végén még a havi újságot jobban fogják vinni, mint amekkora GG népszerűsége, hiszen mindenről csak egy belsős tudhat – fejtette ki a véleményét Chuck. Serena és Nate egyazon a megállapítást tette a fejében: mint egy begyöpösödött, de nem hülye üzletember. – Nekem viszont mennem kell egy megbeszélésre – mondta a Bass, felkapta a fekete szövetkabátját, és már ment is a lift felé.

Serena arcáról tisztán le lehetett olvasni az aggodalmat. Erre a hónapra már elege volt, az anyja és a Ben közötti feszültsége, ami nem volt oktalan, és ráadásul még B is túlzásba viszi a munkáját… Legszívesebben még egy vásárló körutat útba ejtett volna, az legalább elterelte a gondolatait. De hiába van pénze az embernek, ha nem tudja elkölteni, nem igaz?

 Nate a szőkére emelte a tekintetét. Tudta, hogy mi játszódik le most benne, de mostanság eléggé fasírtban voltak egymással. Már semmin nem csodálkozott Serenával és a családjával kapcsolatban. Szerette volna megnyugtatni a lányt, de képtelen volt. Azt meg főleg nem akarta elmondani, hogy Blair miért is temetkezett bele a munkájába, és ennek semmi köze nem volt Raina Thorpe-hoz. Csak Chuck Basshez.

-          Még mindig Rainával vagy? – kérdezte a Van der Woodsen unottan, mintha csak az időjárásról érdeklődne.

-          Ha tudni szeretnéd, igen. Miután az apját lecsukták, és Blair majdnem meghalt, átértékelt mindent a bosszúval kapcsolatban, és inkább együtt keresünk valahol gyakornoki állást.

-          Nem lesz túl jó a beharangozója, ha megtudják, hogy az apja emberölési kísérletet követett el, és a saját feleségét is ő zárta be az égő épületbe – közölte Serena száraz hangon.

Valamilyen szinten még mindig vonzódott Natehez, holott már Bennel volt kapcsolatban. De ugyan! Ki tudná rendesen kiverni a cukipofa kis Archibaldot a fejéből? Talán Blairnek sikerült egyedül. De ha azt nézzük, hogy Penelope már több mint négy éve vágyódik utána, mikor soha nem is voltak kapcsolatban? Serenának vigyorogni támadt kedve – azonban képtelen volt rá.

-          Serena – szólt rá Nate figyelmeztetően.

-          Jó értem, már takarodok is! – mondta a szőke felháborodottan. Bántotta a férfi ellene irányuló hangsúlya, és, hogy ennyire védi a bronzbőrű szukát, aki három napja még a mostohabátyjával volt kapcsolatban. Ingerülten kapta fel a csomagjait a kanapéról, majd gyors kopogások közepette elhagyta a lakosztályt.

Nate lassan fújta ki a bent tartott levegőjét.

Chuck Bass nyugtalanul fészkelődött az apja főnöki székében. Éppen most ment el az egyik marketinges embere, és nem épp’ vidám híreket közölt vele. Az Empire bevétele egyre csökken, a szomszédos westiek minden külföldit elszállásolnak, így logikusan – alig marad az easti oldalnak. Reklámokkal már próbálkozott – sikertelenül. Tudta, hogy valami olyat kell bevetnie, ami nagyobb port kavar mindennél, emberek százait vonzza, és még az Uppear East sideiak is tátott szájjal csodálják a produkciót. És amihez semmilyen használható ötlete nem volt. Ritkán volt Chuck Bass az üzlet miatt letargiában – hacsak nem egy idősebb Bass köpött bele a levesébe éppen –, de most tényleg baj volt. Legalább akkora, mint amikor Blairt adta el az Empire-ért cserébe.

Kínjában az asztalra könyökölve masszírozta meg a halántékát.

Nem akart megint Blairre gondolni. Nyugtalanította, hogy nem hallott róla – nem eleget. Általában már régen a nyomában lenne az a Waldorf, akit ismert, de most… Még mindig a Nateről írottak kavarogtak a fejében. Látta a cikket, hiába becsmérlő és sértő, legfőképp megalázó, de akkor is hosszú. Túl hosszú. Rengeteget írt Nate érzéseiről, de azt nem említette meg Blair, hogy valaha is kapcsolatban állt volna a szőkével. És ettől megkönnyebbült. Hiszen Blairt nem érdekelte az Archibald, és Chucknak ez volt az utolsó reménye, amibe foggal-körömmel kapaszkodhatott.

Blair ’Nate-korszakának’ már évekkel ezelőtt vége volt. Már talán akkor, amikor Blair a Victrolában megjelent. Nem, inkább mikor a Waldorf megtudta, hogy mit művelt a pasija a Shepard-esküvőn. De ha a ’Nate-korszaknak’ vége, akkor a ’Chuck-korszakkal’ mi van? Már annak is vége Blair számára?

Ah, a kérdésektől csak felforr az agyvize. Semmi értelme, nem láthat bele Blair fejébe, legalábbis ilyen dolgokkal kapcsolatban nem. Az arcára felkúszott a gúnyos mosoly. Ezt talán nem tudja, de kedvenc Waldorfja minden más gondolata nyitott könyv a számára. A stílusa, a véleménye, a cselszövései, az észjárása, más szóval minden más. Chuck jobban ismeri a Waldorfot, mint talán saját magát – csak egyszerűen nem ért a női szívekhez.

Bart Bassnek talán igaza volt? A fia tényleg egy csődtömeg. Még egy ilyen apróságot sem tud rendesen elintézni – már ha Blair Waldorfot és az Empiret annak lehet nevezni. Chuckot gyötörték a kétségek, és ugyan nyüzsgött a feje a megvalósíthatatlan ötletek hadától – például egy Michael Jackson koncerttől –, nem jutott egyről a kettőre. Dekoncentrált és szétszórt volt az utóbbi időben. Három napja csak nyüstöli az agytekervényeit, hátha kiad valami használhatót – és megvalósíthatót –, mint holmi nyerőgép a pénzt az ötszázadik próbálkozásra. A reményei lassan, de biztosan kezdtek megfakulni. Ha így halad, az Empire-nek annyi.

New York, La Guardia repülőtér

Jennifer Humphrey sietve indult a reptér kijárata felé, három, nagy, pink bőröndöt húzva maga után. Csupa fekete, gót stílusú frakkos ruházata csak úgy szállt utána, a cipői sarkai hangosan kopogtak a kemény linóleumon, miközben gyors és nagy léptekkel közeledett a kijárat felé. Sokan megbámulták furcsa öltözete miatt, és persze a sietsége miatt is, hiszen csak háromszor akart felesni a saját lábaiban. Vissza kellett, hogy jöjjön ide.

Eleanor Waldorf személyesen ment el hozzá, és beszélte rá, hogy térjen vissza New Yorkba, bármit is tett régebben a szőke a Waldorfok ellen. Ez egy hatalmas, és sokkoló meglepetés lesz Blairnek, és a többieknek is. Oh, hiszen még a saját apját sem értesíttette az érkezéséről! Hirtelen kedve támadt tarkón vágnia magát.

Nem ok nélkül tért vissza a kis divatdiktátor. Ami a kézitáskájába volt rejtve az még brutálisabb meglepetéssel fog szolgálni a köztudat számára. Eleanor aggódott a lányáért, akinek az önpusztító munkatempója még Párizsba is eljutott, éppen ezért, Eleanor úgy döntött, hogy megakadályozza, hogy a lánya az alváshiányban vagy a kiszáradásban halálozzon el. És ehhez szüksége volt a tehetséges kis Humphrey-ivadékra.

Jenny maga sem tudta, hogy igazán mit keres itt, és miért ment bele ebbe a kétségtelenül megfontolatlan, és hülye tervbe. Londonban pont kezdtek volna beindulni a dolgai a divatszakma iránt, viszont Eleanor a háromszorosát ajánlotta az egyébként sem kevés pénznek, így döntött. A köztudatba való berobbanása New Yorkban már megtörtént, és lehet, hogy a mostani cikkek és botrányok – mert biztos volt benne, hogy nem ússza meg ezek nélkül – ezúttal a még Európába is elérnek. Már egyébként is hiányzott neki Dan, de semmi kedve nem volt újra találkozni az elit tagjaival. És nem is akarta, hogy tudjanak róla. Egyelőre.

Taxit fogott, ideje volt beteljesíteni a terv első fázist, amit – valamilyen csoda folytán –, Brooklynban kellett kezdenie, méghozzá azzal, hogy meglátogatja a bátyját. Először vele kell megbeszélnie a történteket és azt az elvetemült alkut, amit Eleanorral kötött – meg persze a további lépéseket. Csak holnap juthat el a hír Gosssip Girlhöz, hogy itt van, addig rejtve kell maradnia, mielőtt Blair vagy Chuck – esetleg ők együtt – tönkretesznek mindent. Pedig most velük van.

Miután kiadta az útirányt a sofőrnek, hátradöntötte a fejét a fekete bőrhuzatos ülésen. Lassan fújta ki a levegőt – mint ahogy a cigaretta füstöt szokta –, és csak várta, hogy elérjék az úti célt.

Azonban, mint mindig, Gossip Girl egyik kutyája sikeresen lefényképezte őt a taxiban – amit Jenny észre sem vett. A barna, copfos lány elégedetten elmosolyodott, majd csatolta is a képet a kedvenc hírforrásának. Jenny Humphrey újra itt van Manhattanben, ahol talán élete legnagyobb hibáit követte. És ahol hamarosan mindenki tudni fog a visszatéréséről.

Lala