No. 9. Chapter: Haunted

Sziasztok!

Ezt a fejezetet már hónapok óta meg akartam írni, és most nagyon örülök, mert végre eljutott idáig is a történet! Itt kezd beindulni a konfliktus és mondhatnám azt is, hogy az első nyolc fejezet csupán csak az előkészítés szerepét játszotta! :) Köszönöm azoknak akik szavaztak rám a blogversenyen, nagyon jólesik, csak azt bánom, hogy nem tudom ezeknek az embereknek a kilétét! <3

A következő fejezet érkezése április 9-re várható, remélem, addig sikerül elkészülnöm vele. Mindenkinek jó szórakozást hozzá, és légyszi, ne utáljatok a vége miatt olyan nagyon! ;)

XoXo 

Serena Van der Woodsent a hangosan kopogó cipőinek hála, az Empire Hotel legtöbb alkalmazottja azonnal kiszúrta. Persze ennek a hirtelen jövő figyelemnek nem a dollármilliárdos Ferregamo cipők voltak az okai. Csupán csak az egyik.

A kezei a mellei alatt összefonva pihentek, de a feszültség szinte lerítt róla. A tartása szigorú, és egészen pontosan huszonhárom perce sietett át és vissza folyamatosan a konyha és az ideiglenes báltermet összekötő szakaszon. Sok dolgozó kérdezte már okát, hogy miért van itt, hiszen nem volt szokványos a látványa az ilyen helyeken.

Másrészről ehhez a hatalmas Velencéből rendelt királynős hacukájának is köze lehetett. A haja szoros kontyba volt fogva, csak pár szépen megalkotott csiga cirógatta a tarkóját, és omlott a válla vonaláig. Az arcára – kivételesen – csekély mennyiségű kozmetikum fecsérelődött, csak a pirosítóból használt túl sokat, szinte ettől úgy nézett ki, mint egy jól formált paprika, mivelhogy az elegáns hacukája is pirosas színekben pompázott.

A bársonyos palást kapucni részén igazi hópárduc bunda díszelgett, ami ugyan lefedte a Serena teljes egészében meztelen hátát, de nem takarta a földet söprő egészruha mély dekoltázsi részét, amelyen már több a mellette elhaladó beosztott is legeltethette a szemeit.

Persze ez a Van der Woodsen-lány figyelmét sem kerülte el, így a vörös-fehér-fekete kompozációs, féldrágakövekkel ékesített maszkot a felső domborulatai elé helyezte, ezzel szabotálva a kéjenc munkások szórakozását.

Serena türelmesen várt. Tudta, hogy a parti másodpercek múlva kezdődhet, így nem érte csalódás, amikor több nyalkahuszár pincérfiú suhant el mellette drága – és persze egészen magas alkoholszázalékos – pezsgőket cipelve a klasszikus ezüst tálcáikon. Serena megrántotta a vállá, majd észrevétlenül lehalászott kettőt a sokból, gondolván, ha már a Waldorfra kell egy ilyen helyen várnia, megérdemli ezt. Duplán.

Így történt azt, hogy koccintott magával, majd egyszerre döntötte le a bódító hatású nedűt a torkán.

No. 08. Chapter: Ready for War?

Sziasztok!
Éppen ebben a szent momentumban fejeztem be ezt a fejezetet, és mint látható, át is neveztem.:) Az okokat nem szeretném megint elsorolni, bizonyára így tizedszerre már unalmas, nektek is olvasni, nekem is pötyögni. Ami az illeti, egyetlen kérdésem van: akarja még valaki olvasni a történetet? Mert bizony elég unalmas magamnak írogatni, hiába csinálom szívesen, egy idő után ráunok. Hülye azért nem vagyok, volt olyan nap, amikor az új fejezetre ötven oldalmegnyitás volt, és noha tudom, hogy maximum ebből öt embert érdekli, de azok olvassák is. Az első fejezetre 55 megtekintés van, és semmi visszajelzés. Ez azért rosszul esik.

Na jó, ez kissé szánalmas, hogy itt sírok, de ez tényleg igaz. Inkább nem alázom tovább magamat, jöjjön a fejezet. :)

'Chapter

 Pierre, kérem! – szólt 

Monaco hercege az inasának.

ajtó mögül halk, mégis határozott koppantás hallatszódott, majd belépett a szobába a nyalkahuszár, francia inas. Haja zselével volt hátrafésülve, mintha libazsírral kente volna az amúgy vállig érő loboncát. Pödrött bajusza vígan kunkorodott felfele, inasi egyenruháját egy arany zsebóra tette különlegesebbé, ezzel is azt mutatta a többi szolgálónak: ő különleges helyzetben van.

-          Qui, Monsieur! Ez’t a levelet a bará’tnő’étől ka’ptuk, Mademoiselle Blai’r Waldorftól – nyújtott át egy cirkalmas betűkkel írt, parfümmel behintett, bézsszín kartonlapot. Louis párszor megforgatta a kezében, nehézkesen olvasta a Mademoiselle kunkori, arisztokratikus betűit. Alig észrevehetően megszimatolta a papírdarabot. Büszkén megállapította, ez Blair parfüme.

-          Ma este lesz a bál. Kérem, Pierre, szerezzen be maszkot, öltönyt és egy szál hófehér rózsát. Sokat segítene ezzel.

Louis szinte még be sem fejezte a mondandóját, Pierre már ott sem volt. Kihajtotta a territóriumáról a fakanalát szorongató Marie-t, és Jean-t, a sofőrt is riadóztatta, hogy mindjárt ugorjanak, az uruknak vásárolni kell öltönyt, sapkát, sálat, minden jófenét.