Desing

Hát, íme készen lett a desing! Azt mondjuk nem értem, hogy miért vagyok rá büszke, amikor a Neverland Blong Desing egyik bloggerinája, Sofi művelte ezt a csodát, ami itt van. Mint, ahogy mailben is kifejeztem a hálámat, itt is szeretném, elvégre nélküle az oldal még mindig a ratyi desing-nal rendelkezne! Szóval ezer hála és puszi neked, Sofi!

Illetve - immár Lala -, hamarosan megint megjelenik a Chat, és ha majd lesz egy pöppetnyi időm - miután elolvastam a két kölcsön-könyvet -, szépen kitöltögetem a modulokat.

A negyedik fejezet érkezése október közepe felé várható - sajnos, ahhoz képest, hogy angolból nyelvvizsgám van, benyaltam két 4-est, szóval javítanom szükséges.

Ennyi lett volna, majd még jelentkezem!

Lala

No. 03 Chapter: Interview with the Prince

Sziasztok!
Huh, ilyen csodás péntek reggel még ebben a tanévben nem volt! W.W Valami kirándulás miatt elmaradtak az óráink, tegnap is csak 4 volt. Bocsánat, hogy nem hoztam időben a fejezetet, de gondjaim vannak, és ugyan a tanulás elég jól megy, még van egy függőben lévő fogadásom az egyik fiú osztálytársammal. Ki kell olvasnom jövő hét péntekre A Fekete Prizma c. könyvet. Aki ismeri, az tudja, hogy röpke 780 oldal.
Jó hír viszont, hogy ez a fejezet is időben (mínusz a minimális késés) készen lett! Szóval, jó olvasást! ;)

'Chapter

Ideges volt. A frissen manikűrözött körmeivel egy jól megszokott ritmusra kopácsolt az elegáns kávézó leghátsó asztalánál. Ha herceg is az illető, még neki sem megengedett ennyit késni egy fontos interjúról. Ráadásul pont Blair Waldorffal? Nevetséges.Blair lassan fújta ki az eddig bent tartott levegőjét, a szemeit mereven az ajtón tartva rendelt magának még egy cappuchinót. Már a harmadikat itta sorozatban, és másfél órája várakozott a hercegre. Grimaldi Louis. Honnan ilyen ismerős neki ez a név? A sok munkától talán nem csak az egészsége, de a memóriája is romolhatott. Valamelyik nap Serenát is alig ismerte meg az egyik partin.

Türelmetlenül hátradobta barna tincseit, majd a táskájában kezdett el kutakodni, hogy írjon a főnökének, a delikvens képtelen idetolni a képét – persze mindezt finomabban megfogalmazva. Rengeteg időt elvesztegetett erre a találkozóra, tönkretette a napirendjét, és ráadásul még nem is találkozott a herceggel sem! Inkább megkockáztatja, hogy másnak adják a cikket – vette elő a fehér IPhoneját.

Hirtelen nem is tudott megszólalni. A Gossip Girl cikket már reggel megkapta, de még ideje sem volt ránézni, pontosabban el is felejtette. Most viszont letaglózott. Hogy Little J, itt? Ez biztosan csak egy idióta facebookos kép, amit valaki beküldött GG-nek. Blair elnyílt ajkakkal, döbbent arckifejezéssel bámulta a képernyőt, és csak percekkel később jutott az eszébe levegőt venni. Intéznie kell egy életmentő hívást! Tárcsázás után egy másodpercet sem kellett vállnia, az első kicsöngésre fel is vették a telefont

No.o2. Chapter: Welcome back, Little J!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet, szóval lehet örülni! ;) Szerencsére időben sikerült befejeznem! Remélem, azért van egy-egy ember, akit érdekel a folytatás! ;D (tudom, kicsit mesevilágban élek.) Na, akkor jöjjön, aminek jönnie kell!

Chapter

Chuck Bass értetlenül állt egy rózsaszín, pöttyös masnival átkötött csomaggal, egy bazsarózsa csokorral és egy üdvözlő kártyával a kezeiben. A cuccot az előbb hozta fel az egyik alkalmazottja, és ő naivan azt hitte, hogy az építési engedélyeit kapta meg végre. Viszont erre jelenlegi helyzetben elég kicsi volt az esély, tekintve a díszes csomagolást.

Habár tudta, hogy ez nem neki jött – ha igen, akkor egy nagyon elvetemült, ízlésficamos ember lehetett a feladó, vagy pedig Jack bácsikája –, muszáj volt megtudnia, hogy mit rejt a sok csomagolópapír. Általában nem szokott olyat felbontani, ami nem neki szól – mivel nem ősember –, de egyszerűen képtelen volt figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy Blair kedvenc virágát tartja a kezében egy hatalmas bokrétába csomózva, amit – ráadásul – nem is ő vett neki. Már csak a ’95-ös Dom és a macaroonok hiányoztak.

Még magának sem akarta bevallani, de idegesítette a szituáció.

Így, döntött. Helyet foglalt hatalmas, égővörös kanapéján, majd óvatosan elkezdte bontogatni a küldeményt – éppen csak annyira, hogy egyszerűen vissza tudja rakni a dobozka tartalmát, ha végzett annak alapos átkutatásával.

Mire készen lett, úgy érezte, lepörgött az élete a szemei előtt. A csomagolást biztosan valami erre specializálódott ember készítette – már ha van ilyen szakma –, mert bárhogy is próbálkozott, a csomagoló papírt csak egy jól irányzott széttépéssel lehetett leszedni a dobozról. Kinyírja Jacket, ha ez egy újabb poén része!

Chuck Bass erősen bandzsítva nézte az ölében lévő Roger Vivier női cipellőt, amit ő maga vásárolt Blairnek, még két évvel ezelőtt. Hogy elküldje Blair neki a fél pár cipőt – ilyen képtelen és – tegyük hozzá – buzis borításban? Ez valami újabb játéka a barnának, vagy mi a fene? Chuck csak erre tudott gondolni, miközben a szépen kidolgozott, köves orrú, sötétkék magassarkút bámulta kétségbeesésében.

No. 01. Chapter: W's article by BW

Igen, emberek eme jeles napon, - azt hiszem, írhatom - Minden Diák Kedvenc Napján, azaz szeptember elsején felkerült az első fejezet! Öhm, izé, tudom, hogy a desing még mindig ratyi, de már egy nagyon kedves bloggerina elvállalta, hoyg megcsinálja! Szóval hamarosan az is ki fog nézni valahogy - bár, eléggé feladtam a leckét a hablatyaimmal :3
Szóval, öhm, mindenkinek jó iskolakezdést! (geek, bocsánat, kiválasztottam az év legrosszabb napját)
A történetről még annyi, hogy a negyedik-ötödik évadok között játszódik valahol - részre pontosan én sem tudom -, de a történetszálak eléggé meg vannak kavarva, mert így számomra könnyebb volt egy eseménydúsabb szálat alkotni, amit kedvemre gubancolhatok, mint holmi kismacska a gombolyagot. Remélem nem probléma, és akik végig látták ezeket az évadokat, azok számára is érthető lesz.
Akkor, jöjjön, aminek jönnie kell! ;)
Ui.: A következő fejezet érkezésének időpontját jobbra, a Let me Breath modulba író ki pár nap múlva (másfél-két hét múlva lesz fenn kábé)

'Chapter

„…Prince Archibald, azaz Nathaniel Archibaldnak bár a sármja – és a pénze is – megvan ahhoz, hogy rabul ejtse a női szíveket, ezek az akciói mégsem úgy sültek el, mint ahogyan ő azt várta. Már gimnáziumban beütött a katasztrófa, utolsó évben például egy olyan nővel parádézott, aki akár az anyja is lehetett volna. Tudtuk, hogy Archibaldéknál bajok vannak, de azt tényleg nem sejtette már senki, hogy Prince Archibald anya-komplexusban fog szenvedni. Pedig az apját csukták le. Akkor hogy is van ez?

BW”

Blair Waldorf elégedetten dőlt hátra a forgós, fekete bőrszékén a szerkesztőségben. Imádott a W magazinnál dolgozni, minden kapcsolata és eszköze megvolt ahhoz, hogy gyorsan a csúcsra törjön. Ráadásul ebben a hónapban az övé lett a vezércikk is. Szerencsére, hogy Natehez küldték interjúzni, Carter Basionből már nem tudott volna annyi gyerekkori emléket és hibát kihúzni, mint Nateből, aki Blair közelében leengedett – hiába tudta, hogy most egy divatlapnak dolgozik.

Queen B-s kedvenc bögréjéből kortyolta a kávét, amit a két gyakornoka, Stephanie és Amanda szállítottak neki. Hála a folyamatos koffeinbevitelnek, nem érzett fáradtságot, pedig már legalább két napja nem aludt három óránál többet egyhuzamban. Szerencsére Dorota mindig a segítségére volt, így nem követett el öltözködési bakikat, ami különösen nagy botrányfelhőt kavart volna a divatlap irodájában, főleg úgy, hogy Eleanor Waldorf lánya volt.

Blair mosolyogva nézett szét az irodájában. Reené – a főszerkesztő – engedélyt adott neki, hogy kénye-kedve szerint díszítse fel a helyiséget, hogy otthonosan érezze magát, és több, nagysikerű cikket írjon, mint az Archibaldos, vagy az előző hónapi az étkezési zavarokról.

A szobát a tapéta fedte, amit Blair tervezett és rakatott fel. A bézs alapszínhez egy erős, mégis megnyugtató almazöldet társított, ami cikornyás mintáival tekergett a falon. A szekrények és a berendezési tárgyak mind halványszürke és a törtfehér árnyalatok között játszott, ahogy Blair laptopja is. Az asztalán és a polcokon különböző európai országokból való emlékek voltak kiállítva: egy mini Eiffel-torony, egy érme, amit a Trevi-kútból halászott ki neki Chuck, Spanyolországból színes, mozaikos szalamandrák, és Németországból egy felakasztható kakukkos óra, ami az asztali lámpáján függött. A falon még egy Monet festmény kisebb változata is elfért, és a keretre pedig egy Egyiptomból származó, csörgős, szintén zöld, hastáncos kendőt aggatott.

Blairé volt az épület legszebb és leghangulatosabb irodája, mindenki féltékenykedett rá, és nem csak ezért, hanem a kiváló munkabeli teljesítményéért is.