Ritka az ilyen történet. A helyszín: Balaton, magyar nevek, homokos part. A poénos az, hogy ezt a bejegyzést éppen eme tó mellől írom.
Nyár a szemeidben |
Mi erre a bizonyítékom? "Mama sosem tudta
elfogadni, hogy nem vagyok tökéletes. Szégyellte, hogy fogszabályzót
ragasztanak keszekusza fogsoromra. Tombolt, mikor a kozmetikus fél
milliméterrel rövidebbre szedte a jobb szemöldökömet. S talán egyenesen
megőrült, mikor megpillantotta a csuklómra tetovált végtelenszimbólumot. Hiszen
mindezek nem olyan dolgok, amiket egy jól megválasztott fodrász frufru mögé
rejthetne. Mint - szerinte - túlméretezett homlokomat…"
Cézium egyetlen igaz barátja és jelenlegi támasza Milán, akibe totálisan bele van bolondulva, és ezt nem rejti véka alá még a fiú közelében sem, noha maga sem hiszi el, hogy képes kimutatni az érzelmeit a fiú iránt. Kettejük bohókás, macska-egér játéka kifejezetten megnyerő, szórakoztató az olvasók számára, biztosítva minket arról, hogy egyikük sem normális. Erre is kellene bizonyíték? "Tökéletesen
tisztában van azzal, hogy én vagyok az egyetlen lány, aki több erős paprikát
tesz a lecsóba, mint egy józan ember paradicsomot. Hogy én vagyok a univerzum
utolsó nője, aki káromkodva nézi végig a focimeccsét. S ami talán a
legmeggyőzőbb érv- már, ha maszkulin nőiességemet bizonygatnánk- képes voltam
beleszeretni. Józan ember ilyet sohasem tenne."
Ez expozíció csupán ennyi lenne. És most következzen a bonyodalom kezdete! Cézi, amikor már éppen úgy érezte volna a világ legtökéletesebb balatoni estéjén magát, mintha a vattacukros álomvilága létezne, és a Milánnal való éjszakája feledhetetlen emlék maradna a számára; jön az arculcsapás, ami úgy vágja tönkre gyermeteg illúzióit, mintha a karma bosszúját élné ki rajta heccelésből. Vagy éppen a szülei tennék tönkre az életét.
Milán elhagyja az országot. És Céziumot. Egy ösztöndíjért. Amerikáért. A zenéért.
"- Tehát így- gyülekeztek
szemem hívatlan vendégei, a kegyetlen könnycseppek. – Mindig is voltak érdekes
dolgaid, ahogyan mindig is tudtam, hogy egy idióta vagy. De nem hittem volna,
hogy még engem is képes vagy így helyben hagyni.
- Cufi, nem akartalak
megbántani. Én szeretlek téged.
- Ezt még egyszer ne merd a szádra venni. Ahogyan a
Cufit sem. Gyűlöllek téged!"
A történet a maga nemében romantikus, szórakoztató, nem mellesleg drámai, kellemes nyári olvasmány. Akinek kedve támad hozzá, Itt elérheti a történetet.
Figyelem! A történetben lévő helyesírási és logikai hibákat nem javítottam ki, a részleteket pontosan úgy másoltam be, ahogy azok a blogon fel vannak tüntetve!
Nem vállalok ajánlók írását, verseny keretében csináltam ezt!
Lala Niley
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése