No. 06. Chapter: We've a deal

Sziasztok!

Itt az új fejezet, és szerencsére időben készen lett. Én pedig örülök - végre egy olyan rész, amibe beleírhattam kedvenc ámokfutó-mindenttudó hősnőmet, azaz Georgina Sparks-ot. Midőn öröm, ugyebár! ;) Serena lehet egy kissé bengára sikerült, de ez van na, ezt kell szeretni! ;)
A következő fejezettel kapcsolatban pedig, valószínűleg nem igazán tudom hozni decembernél előbb, annak is talán csak a végére sikerül. Előre is bocsánat érte! (Közeleg a középfokú nyelvvizsga, néhány osztálytársamtól már konkrétan a falat kaparom, és ráadásképpen nem ártana megtartanom az átlagom....)

'Chapter

Serena Van der Woodsen egy ablakon keresztül figyelte New York nyüzsgő utcáit, és a sok embert. A tekintete elrévedő volt, abszolút nem fogta fel azt, amit látott. Az egyik legjobb kávézó egy elegáns, mégis visszafogott asztalánál ült. Egy igazi, frissen levágott halványkék tulipán volt vele fejmagasságban, az asztalon a legkülönfélébb ízesítésű croassaintok és gyümölcsök voltak felpakolva, meg egy bécsi mézes, manduladarálékos capucchino. Serena tudta, hogy ennek a mennyiségnek a tizede sem fog elfogyni, hiszen ő maga nem is szokott reggelizni – sőt, általában délután háromig csak egy kávét fogyaszt el –, a társalgó partnere meg még ide sem ért. De a látszatra adni kell – ezt minden manhattani kis fruska tudta már egészen hat éves kora óta.

Serena gondolatai teljesen máshol jártak. Vajon miért hívta egy titokzatos „G” el erre a helyre beszélgetni? Tudta, hogy kit takar ez a betű: Georgina. De maga sem tudta, hogy régi ellensége miért éppen most kereste fel, és mit szándékozik szervezkedni. Egyáltalán minek jött el? Georgina nem kereste volna tovább – kivétel, ha tényleg halaszthatatlan dologról van szó.

Legbelül tudta, hogy végül is miért jött a Sparks által megadott találkozási pontra. Nem akart Bennel lenni. Amikor szerelmes lett a férfibe még az Internátusi tanulmányainak az idején, mindennél jobban őt akarta. Damien Daalgard csak játék volt, de a tanárát komolyan vette. Akkor kapta meg élete első visszautasítását: a tanár úr nem akart tőle semmit. Csak a lázadó tizenévest látta benne.

Azonban Serena többé nem az a tizenhét éves kislány. Kezdett benőni a feje lágya, és valahogy ráébredt, ezt a kapcsolatot inkább a múlt tartja életben, nem pedig az a tüzes, szenvedélyes szerelem, aminek elvileg lennie kéne. Azonban csak egyszer tapasztalt ilyet, méghozzá Dan mellett. Nem, mikor Dannel volt együtt, az a szerelem inkább gyermeteg és szeszélyes volt. Akkor talán Nate mellett volt, amikor így érzett. Már maga sem tudta.

Egy biztos pont volt: ő ilyen mértékű szenvedélyre vágyott.

Álmodozásából Georgina ébresztette fel, aki minden előzmény nélkül helyet foglalt Serenával szemben. Pimasz vigyora mindent elmondott. Készül valamire.

-          Hát eljöttél, Serena drága – kezdte nyájas hangon. – Igazság szerint biztos voltam benne, hogy látni sem akarsz. Mondd, mi változtatta meg a véleményedet erről? – Georgina az asztalra könyökölt, a szemei csillogtak a megjátszott kíváncsiságtól. Georgona mindent tudott. És ez idegesítő volt.

-          Csak azon töprengtem, hogy mi kell neked már megint, ami nekünk megvan. – Serena hideg mosollyal bámult vissza a nőre. Felvette a másik stílusát. Georgina egy pillanatra összeszűkítette a szemeit. Hát jó, akkor kezdődjön a játék.

-          Egyetlen dolog – G a mutató ujját Serena orra alá dugta. – Jennifer Humphrey.

Serenának csakis az járt a fejében, hogy most jött el az ő ideje. Eddig a sok csínyt és cselszövést Blairre és a mostohabátyjára hagyta, ő maga csak elveszíthető parasztbábúként szerepelt a Manhattan nevű sakktáblán. Ez egyszer ő akart lenni az irányító, akinek az elit tagjai csak járulékos veszteségnek számítanak. Eddig is dühös volt Jennyre, amikor az eléggé nyomatékos „kérés” ellenére is visszatért az elit területére, de most van esélye ezért bosszút állni. Tudta, hogy jelenleg a régi cselszövő-párosnak kisebb gondja is nagyobb annál, úgyhogy rá hárul eme feladat elvégzése. A szemeiben eltökéltség szikrája csillant.

Azonban a Van der Woodsennek csupán egy kérése volt az égiekhez: bárcsak ne kéne ehhez Georgina Sparks segítségét igénybe vennie.

-          Látom, nincsen ellenvetésed – harapott bele egy csokoládés croassantba a Sparks. Vérvörös ajkain barna foltot hagyott a desszert.

-          Mit kell tennem?

-          Egyszerű. Lopd el a szerződést – sóhajtotta Georgina. Nem akarta elhinni, hogy Serenának ennyire nincsen fantáziája.

-          De akkor Eleanornak is ártok, és Blair…

-          Ne érdekeljen a Waldorf – legyintett G. – Csak te magad vagy a fontos, és hogy ne jöjjön rá senki, ki szervezkedik mögöttük. Szerinted Blairt mikor érdekelte, hogy a cseljeivel neked is árthat? – Serena kezdett rádöbbeni, hogyan mennek itt a dolgok. – Bizony drága Serena! A sors egy ribanc, és ha túl könnyű, akkor bizony valamit rosszul csinálsz!

Serena elgondolkodott. Blairt tényleg soha nem érdekelte, hogy ő mit gondol. De őszintén barátok voltak, azonban a Waldorf mindig felül akarta múlni a Van der Woodsent. Ez volt az ő közös keresztjük. Serena féken tartja magát, hogy ne ragyogja túl Blairt, míg a lány mindent elkövet, hogy övé lehessen a vezetés minden kategóriában. Ez volt az ő egyensúlyuk, ami már számtalanszor felborult. És Serena újra fel készül borítani azt.

-          És hogyan jön a képbe Humphrey? – kérdezte meg végül. Georgina gúnyos mosolyt eresztett meg, belül jól szórakozott Serena esetlenségén a témával kapcsolatban. De könnyű is az élet, ha az ember minden lényeges információról tudomást szerez.

-          Szerinted Blair miért van éppen az Empierben? – Georgina Serena arcába tolta a telefonját, és megmutatta a Gossip Girl honlapon lévő térképet. – Jelenleg egy interjún kéne bájolognia Monaco hercegével. Csak nekem furcsa a dolog, vagy valami neked is feltűnt ezzel kapcsolatban?

Serena sóhajtott. Blair tényleg kijátssza. A lány még legutóbb azt nyilatkozta neki, hogy nem fog Chuckhoz fordulni egészen addig, amíg fel nem nőnek a feladathoz, hogy ténylegesen egy párt tudjanak alkotni. Persze, sok dolgot megváltoztatott kicsi Jenny visszatérése, de sosem gondolta volna, hogy Blair ilyen könnyedén feldobja magát Chuck bárpultjára, és segítséget kér tőle. És ahogyan ismeri a mostohabátyját, az azonnal feláldozza minden egyes percét a barna miatt, hiszen a szerelmük nem múlt el, csak… úgy mond, szépen lappang a felszín alatt. Serena mindezt tudta jól, és végleg elhatározta magát. Mindent meg fog csinálni, amit Georgina mond neki, semmi nem fogja megakadályozni a célja elérésében.

-          Mielőtt kérdeznéd, J valószínűleg nem lesz a Palace-ban. – Serena se szó, se beszéd, felállt az asztalról, felvette bundával bélelt, karcsúsított szövetkabátját, majd elegáns léptekkel távozott a kávéházból.

Georgina vigyorogva nézte Serena távolodó alakját.

-          Remek.

Serena sietve szállt a napsárga taxiból, a sofőrnek sebtében odanyújtott egy húszdollárost, annak ellenére, hogy csak öt dollárba került volna az út. A néger vezető úgy vigyorgott, mint aki legalább a főnyereményt megütötte volna.

Serena nem törődött vele, csak arra koncentrált, hogy minél előbb feljusson a lakosztályukban, még a mellette elsuhanó alkalmazottakra sem figyelt, akik nagyokat köszöntek neki, hiszen ismerték az egész Van der Woodsen-Rhodes-Bass-Humphrey famíliaegyüttest.

A Van der Woodsen szabályosan fellélegzett, amikor a felért az üres lakosztályba. Akkor, kezdődjön az akció! Serena elmosolyodott a saját gondolatára, a táskáját felszabadultan ledobta a kényelmes, luxus kanapéjukra, a kabátját pedig a földre. Nem bajlódott a cuccai rendezésével, hiszen nem tudhatta mennyi ideje van a Jenny érkezése előtt. Így inkább gyors léptekkel indult el a régi szobája felé.

Az ajtót a többezer dolláros Gucci cipőjével lökte be, a kezeit csípőre vágta, és szemrevételezte egykori szobáját. Úgy érezte, ez már egyáltalán nem is hasonlít arra a helyiségre, ahol egykoron lakott. A berendezési tárgyak, a tapéta, padlózat, ezek közül semmi sem változott. Azonban a Humphrey képes volt alig pár nap leforgása alatt a maga stílusát beleültetni a szoba egyszerű elegáns-modern kinézetére, a saját maga képére formálta az egész kócerájt. Az ágytakaró és az ágynemű fehér és fekete volt, elefánt és indiai minták tekeregtek a huzaton. A párnákat lecserélte a lány egyszerű fehérre, ezzel tökéletes kontrasztot adva az ágy eredeti mélybarnás-feketés hátulsó támlájának és a takarónak. Az éjjeli szekrényen egy egyszerű, műdrágakővel díszített kagylóalakú ékszeres dobozka volt, és egy kép, amin a Humphrey-család szerepelt, az anya, Alison nélkül. Az asztalon egy hófehér laptop pihent, valószínűleg már napok óta nem volt kikapcsolva.

Remek! Így Serenának nem kell bajlódnia a rendszer feltörésével, és főleg nem kell Chuckot tárcsáznia, hogy küldjön valami kétes-eredetű barátját ide.

Serena előzékenyen helyet foglalt a fekete, forgós irodai széken, majd azonnal megnyitotta a szőke gót-hercegnő e-mailes fiókját. Nem csalódott. Több levelet is talált, ami minimum háromszor is el volt mentve. A küldő hol Eleanor Waldorf, hol Cyrus Rose, egynál pedig Georgina Sparks neve villant fel.

Először Eleanor levelei kerültek terítékre, amiben a felajánlott egy állást Jennifer Humphrey-nak. És nem csak egy egyszerű varrói vagy divattervezőit, hanem vezetőit. Az egyik legjobban fizető helyet, amivel az is együttjárt, hogy a többi tervezőt is befolyásolhatta a lány. Serenának kettőt kellett pislantania, a szemeit is megdörzsölte, hogy biztos nem olvasott-e valamit félre a nő leveleiben. És mindennek mi volt az ára? Jennynek csupán csak azt kellett elintéznie, amire a Waldorf-nő megkérte.

A többi mailben csak a találkozóik idejét és helyeit tárgyalták, ami végül Párizsban jött össze – mint Serena megtudhatta.

Cyrus levele csak egy fájlból állt: a szerződése beszkennelt másolata. Ezzel nem ment sokra a lány, hiszen már látott egy példányt belőle, amit maga Jenny dugott az orra alá.

Végül Serena Georgina egyetlen egy levelét nyitotta meg. Ugyan erre volt a legkíváncsibb, mégis ezt hagyta legutoljára. A szöveg tömör volt, egyértelmű, és mindent elmondott.

„Tudok mindent. Legközelebb jobban is vigyázhatnál a titkaidra, Little J! Ott támadok, ahonnan nem tudsz védekezni.

Puszi: Georgina”

Serena szája tátva maradt, bután tátogott, mint valami nagyobb halfajta. Egyszerűen nem akarta felfogni, hogy átverték. Georgina Sparks újfent rászedte. Az a számító dög! Hiszen tudott mindent, sőt, még annál is többet! Tudta, hogy Serenát zavarja a Humphrey ittléte, a cselekedetei, és a kotnyelessége. Tudta, hogy ki nem állhatja a lányt, és ezért ő volt a tökéletes áldozat, akit rávehet bármire. Ugyanaz a technika, mint Blairnél. A két nő agya egyre jár, csak kissé másképp, és mivel a Sparks csupán külső szemlélő, sokkalta jobban átlátja ezt a bonyolult helyzetet, mint a Waldorf.

Serena összepréselte az ajkait, fanyar képpel bámulta tovább a monitort. A levél küldési idejének a dátuma tegnap reggel volt. Pont ugyan akkor, amikor neki is szólt a lány.

És Georgina figyelmeztette Jennyt, aki valószínűleg ezt nem igazán verte nagy dobra. Felelőtlen. Ez a tulajdonság pedig kifejezetten jól jött Serenának.

Blair Waldorf hetek óta, most először ébredt kipihenten, majdnem tizenegy órakor. A szemfedőjét lehúzta az arcáról, majd nagyot nyújtózott a hatalmas párnatengerében. A hálóingjén igazított egyet, a száját megtörölte, hiszen ha jól aludt éjszakánként, mindig folyt a nyála. Amit ő undorítónak talált. És Dorotán kívül erről senki sem tudott.

Elgémberedett végtagjait átmozgatta, majd energikusan kelt ki a hatalmas franciágyból. Nem csalódott, kedvenc szobanője már az íróasztalára készítette a reggeli, cukormentes espressóját, és a macaroonjait. A mai napon – azaz csütörtökön – szabad volt, és az elkövetkezendő öt napban is pihenhetett. Már a jutalomszabadsága miatt is megérte neki ennyit güriznie az utóbbi hetekben. Most érezte igazán, hogy él.

-          Dorota! Mi van a postával? – A lány hangja még a holtakat is felverte volna. Lentről hangos csörömpölés zaja hangzott fel, majd lábdobogás, és az ajtóján egy kopogtatás. Blair csak annyit mondott, hogy jöhet.

-          Jaj, Miss Blair, olyan jó végre itthon is látni! Tessék-tessék, itt vannak a levelei, kisasszony! – Dorota enyhén szólva is túlbuzgó volt a mai napon a tyúkanyóságával. Blair elvette a lapokat, majd egy alig hallható köszönömöt mondott. Az asszony arca azonnal felderült.

Blair helyet is foglalt a még elég rendezetlen ágyán, miközben a házvezetőnő az elfogyasztott reggeli maradékát kezdte összepakolni. Lassú volt, hiszen tudta, hogy Blair hamarosan úgyis elkezd valamit mesélni.

A levelek nagy része csak ostoba meghívók voltak, amiket az anyjának szántak – aki úgy látszik, elfelejtette tájékoztatni a New York-i ismerőseit a költözéséről; az ilyeneket rednre félre is rakta, és továbbküldte az anyjának – a többi pedig csak egy-egy számla volt a nagy divatboltokból. Aztán a kötegből talált egy egészen érdekeset.

A kartonlapnak halványkrém színe volt, barna, szinte olvashatatlan betűtípussal írt szöveget nyomtattak rá, és egy maskarás báliruhában magát produkáló nő halvány körvonalait. A meghívő egy a velencei karnevál témájára építő partira való meginvitálás volt. Amikor meglátta a helyszínt, elmosolyodott. Chuck Bass újabb nagy durranással készül a manhattani közönségének.

Amikor Blair megfordította a lapot, Chuck macskakaparásával találta szembe magát.

„Segítened kell, egyedül nem fog menni a tökéletes parti megszervezése.”

Blair azonnal tárcsázta a férfi számát.

Serena idegesen túrta fel a Humphrey szekrényét. Remélte, hogy itt is fel fog fedezni valamit, így nem hagyott fel a próbálkozással, és a temérdek ruha minden darabjának, minden kis zsebét, gyanúsnak tűnő szegletét átszimatolta. Már két órája ezzel foglalatoskodott, és még mindig csak a szekrény felénél járt. Arról nem is beszélve, hogy az eddigi kutakodása is eredménytelen maradt.

Lassan fújta ki a levegőt, és újra belement – fejjel – a szekrénybe, derékig elmerült a szövetanyagok és a vállfák között. Valahogy úgy érezte, mintha az esőerdőben lenne, az egyberuhák ujji részei a liánok, amik a hatalmas fatörzsre, a dresszek felső részeire vannak varrva. Iszonyúan idegesítette már a szituáció.

Még egyszer felpörgette a felakasztott ruhákat, hogy szemrevételezhesse az érdekesebb példányokat. És ez volt a szerencséje.

A lift hangjára nem figyelt Serena, úgy el volt merülve a gondolataiban, és a kopogó sarkak hangos zaját sem vette észre. Így eléggé meglepődött, amikor kinyílt az ajtó, és Jenny Humphrey lépett be a szobába. Serena ugrott egyet ijedtében.

-          Serena? Mit kere… - a lány nem bírta befejezni, a másik szőke belevágott a mondandójába a magyarázatával.

-          Csak az egyik Burberry ruhámat kerestem, úgy emlékeztem, hogy itt hagytam, így átjöttem megnézni, mert… mert azt akarom felvenni a partira. – Serena maga sem tudja, hogy miről beszélt, de láthatóan Jennynek kétkedő tekintete megváltozott, majd bólintott egyet.

-          Úgy érted, Chuck partjára? Biztos, hogy megfelelő lesz az a nyári kifutódressz a témához? – Jenny hangjában most csupán érdeklődés csendült, így a Van der Woodsen megnyugodott. Elvigyorodott – mintha győzött volna –, és óvatosan kihátrált a régi szobájából.

Amikor hallotta, hogy az ajtó becsukódik, hangosan kifújta a levegőjét. Megúszta – és Jenny talán tényleg nem gyanít semmit.

Serena megnyitotta a Gossip Girl honlapját, és ott láthatta: Chuck partit ad a hétvégén, ráadásul a velencei karnevál stílusában. Huh, tényleg nem lesz jó az a drapp Burberry, ami igazából az anyja szekrényében van.