Itt az új fejezet, és szerencsére időben készen lett. Én pedig örülök - végre egy olyan rész, amibe beleírhattam kedvenc ámokfutó-mindenttudó hősnőmet, azaz Georgina Sparks-ot. Midőn öröm, ugyebár! ;) Serena lehet egy kissé bengára sikerült, de ez van na, ezt kell szeretni! ;)
A következő fejezettel kapcsolatban pedig, valószínűleg nem igazán tudom hozni decembernél előbb, annak is talán csak a végére sikerül. Előre is bocsánat érte! (Közeleg a középfokú nyelvvizsga, néhány osztálytársamtól már konkrétan a falat kaparom, és ráadásképpen nem ártana megtartanom az átlagom....)
A következő fejezettel kapcsolatban pedig, valószínűleg nem igazán tudom hozni decembernél előbb, annak is talán csak a végére sikerül. Előre is bocsánat érte! (Közeleg a középfokú nyelvvizsga, néhány osztálytársamtól már konkrétan a falat kaparom, és ráadásképpen nem ártana megtartanom az átlagom....)
'Chapter
Serena Van der Woodsen egy ablakon keresztül figyelte New York nyüzsgő utcáit, és a sok embert. A tekintete elrévedő volt, abszolút nem fogta fel azt, amit látott. Az egyik legjobb kávézó egy elegáns, mégis visszafogott asztalánál ült. Egy igazi, frissen levágott halványkék tulipán volt vele fejmagasságban, az asztalon a legkülönfélébb ízesítésű croassaintok és gyümölcsök voltak felpakolva, meg egy bécsi mézes, manduladarálékos capucchino. Serena tudta, hogy ennek a mennyiségnek a tizede sem fog elfogyni, hiszen ő maga nem is szokott reggelizni – sőt, általában délután háromig csak egy kávét fogyaszt el –, a társalgó partnere meg még ide sem ért. De a látszatra adni kell – ezt minden manhattani kis fruska tudta már egészen hat éves kora óta.
Serena gondolatai teljesen
máshol jártak. Vajon miért hívta egy titokzatos „G” el erre a helyre
beszélgetni? Tudta, hogy kit takar ez a betű: Georgina. De maga sem tudta, hogy
régi ellensége miért éppen most kereste fel, és mit szándékozik szervezkedni.
Egyáltalán minek jött el? Georgina nem kereste volna tovább – kivétel, ha
tényleg halaszthatatlan dologról van
szó.
Legbelül tudta, hogy végül
is miért jött a Sparks által megadott találkozási pontra. Nem akart Bennel
lenni. Amikor szerelmes lett a férfibe még az Internátusi tanulmányainak az
idején, mindennél jobban őt akarta. Damien Daalgard csak játék volt, de a
tanárát komolyan vette. Akkor kapta meg élete első visszautasítását: a tanár úr
nem akart tőle semmit. Csak a lázadó tizenévest látta benne.
Azonban Serena többé nem
az a tizenhét éves kislány. Kezdett benőni a feje lágya, és valahogy ráébredt,
ezt a kapcsolatot inkább a múlt tartja életben, nem pedig az a tüzes,
szenvedélyes szerelem, aminek elvileg lennie kéne. Azonban csak egyszer
tapasztalt ilyet, méghozzá Dan mellett. Nem, mikor Dannel volt együtt, az a
szerelem inkább gyermeteg és szeszélyes volt. Akkor talán Nate mellett volt,
amikor így érzett. Már maga sem tudta.
Egy biztos pont volt: ő
ilyen mértékű szenvedélyre vágyott.
