No. 11. Chapter: Adieu madmasoille

Sziasztok!
Kis késéssel, de itt van! Csak talpjegyzet, de még egy vagy két fejezet van hozzá. Viszont arról fogalmam sincsen, mikor lesz időm megírni azt, hiszen csütörtökön 12 napra megyek Csehbe. Ráadásul felújítások folynak nálunk, és még elkezdtem a régebben említett projektjeimet... De nyár legutolsó hetéig biztosan meg lesz! Legyen szép nyaratok! :)

'Chapter

Raina Thorpe fortyogott, egyenesen gyulladhatnékja támadt a mérhetetlen dühtől, ami rátört. Szeretett barátja megcsalta. És nem csak előtte, nem csak ő láthatta ezt a tulajdon két szép barna szemével, hanem mindenki más is. New York elitje! Ez pedig nevetséges volt.

Hiszen ő tényleg szeretette Nate-et. Mármint, valami hasonlót érzett iránta. Legrosszabb esetben is birtoklási vágyat. És mindeddig úgy hitte, a mindig ártatlan, alázkodó, tökéletes Nathaniel Archibald képtelen lenne bármit is elkövetni ellene. Látszik, hogy még rengeteg dolgot nem tud róla.

Ezért is döntött úgy, hogy utánanéz az előéletének. Hála Gossip Girl-nek ez könnyen ment, hiszen Prince Archibald tizennégy éves kora óta netcelebnek számított az államokban, különböző, válogatott cikkelyek álltak rendelkezésére a férfiról.

Azonban, amint megnyitotta az oldalt, az agya eldurrant az újabb szenzáció fülszövegét olvasva. Magán kívül ordított fel, hangja hisztériáról és labilitásról árulkodott, az sem érdekelte, ki látta. Majd a földhöz vágta a telefonját kínjában.

Azt a telefont, amit Nate-től kapott. Undorodva húzta el a kezét, és lenézett a rubintokkal díszített karkötőjére. Az is a férfitól származott.

Raina összeszűkítette macskás szemeit. Minden rá emlékeztette. És ez fájt, iszonyúan fájt neki.

-          Hogy rohadna meg!

Már cseppet sem volt határozott, csupán borzasztóan elkeseredett. Hangja akadozott, inkább szűkölésnek tűntek az előbbi szavai, mintsem szidalmaknak. Rúgott még egyet a mobilba, majd a hirtelen rátörő hisztériát felváltotta a mérhetetlen szomorúság, és mint egy ötéves, leguggolt és eleredtek krokodilkönnyei.

Többé nem érdekelte semmi. Legfőképpen Nathaniel Archibald nem.

Nem is érzékelték az időt, a csókcsaták közepette teljesen elvesztette önkontrollját, és totálisan összetévesztette a valóságot az álomvilágával. Egy régen elvesztett jövőkép, ami mára csak a képzeletében létezhetett. Amikor ő Nathaniel Archibald karjai közt veszhet el, ujjaikon karikagyűrűvel, szerelmesen összebújva csókolózgatnak, kergetőznek a naplementében a homokos parton…

Gyönyörű álom, de képtelen. Reménytelen. És ez térítette észhez a kicsi Jennifer Humphrey-t.

Agya lázasan kattogott, miért is nem lehetnek együtt. Kereste az okot, ami egy pillanattal később úgy hasított bele kábulatban lebegő elméjébe, mint a reggeli fény a szemekbe. Mindent megvilágított kellemetlen valóságával.

Hát persze. Raina Thorpe a valóság. Nem ő.

-          Nate, neked barátnőd van! – szólt teljesen nyugodt, fásult hangon, blazírt képpel, mintha semmi sem történt volna köztük az utóbbi fél órában. Mintha nem is egy heves csókcsata közepébe rondított volna bele jegességével.

-          Igen, és? – látszólag a szentecske Archibald ezt fel sem fogta. Tovább puszilgatta, szívogatta a kívánatos, fehér nyakat, egyáltalán nem érdekelte az az aprócska tény, hogy éppen a barátnőjét csalja.

-          Nate, állj le! – Hangja úgy taszított egyet a férfi elméjén, mintha azt pofon vágták volna.

Little J hangja türelmetlen, de továbbra is nyugodt, és élesen metsző volt, parancsolgató hangsúllyal megspékelve, reszelős hatása pedig korántsem az elfojtott vágyak miatt jelentkezett, hanem a rengeteg elszívott cigarettának köszönhette ezt.

Nate lehetetlenül kék szemeivel várakozóan nézett fel a lányra; tudomásul vette Raina létezését, mégsem szándékozott megállni. Érdekes, ugyanezt a fékezhetetlen, kutyaütő, megfoghatatlan szerelem-féleséget érezte még tizenévesen Serena iránt. Talán mert ő is tiltott gyümölcs volt akkoriban neki. És, mint tudjuk, az mindig édesebb.

Megnyalta a szája szélét. Kétségtelen, Jenny is hasonlóan édes lehet!

Továbbra is a lány – jelen pillanatban kifejezéstelen – íriszeiben kutatva tűrte fel a tűzvörös szoknyát, kínzóan lassan kezdte azt felemelni, hogy remegést, pirulást, esetlegesen libabőrt váltson ki a lányból, hiszen tudta, ő ellenállhatatlan. Ezért is lepődött meg, amikor Jenny – meglepően nagy önkontrollról tanúskodva – egyszerűen figyelmen kívül hagyta, egyenes gerinccel, betörhetetlenül állt előtte, mintha nem is érzékelné a testén végigfutó ujjak játékát. Királyi méltósággal nézett le a szőke férfira, aki meglepődött, hogy nem kapott reakciót.

Kicsikart egy mosolyt.

-          Szóval, ezt eljátszottam – mondta ki Prince Archibald az egyértelműt.

-          Igen, amíg ott van melletted Raina.

Szinte végszóra a lift újra megindult.

Többé nem néztek a másikra. Elváltak, mintha nem is keresztezték volna egymás útját, ki sem kellett mondaniuk, úgy húzódtak el egymástól.

Nate az ingjét gombolta be, öltönyét, haját igazgatta, nyakkendőjén pedig húzott egyet, míg a lány a ruhát simította le testén kényes gonddal, a táskájába beletúrva – gondosan kerülve a szerződést – elővette a piperecuccait, és gyors, biztos vonásokkal kijavította elkenődött sminkjét.

Mire kinyílt a liftajtó, mind a ketten tökéletes külsővel, teljesen ártatlan, érdektelen képpel léptek ki a helyiségből, ahol több csók elcsattant, mint kellett volna.

Azonban a szembe jövő összetört emberforma megjelenése azonnal kifutatta az össze vért az arcukból.

Raina Thorpe sminkje el volt kenődve, haja nedves volt, csapzottan tapadt a dollármilliókba kerülő ruha anyagához. A nőről pedig sugárzott a rosszkedv, de az arca még ezek ellenére is nyugodt volt. Mintha már kiheverte volna bánatának okát.

Barna, véreres szemei a két liftlakó között ingázott, majd keserűen elmosolyodott.

-          Ribanc – vágta oda a lánynak, majd belépett a helyiségbe.

Azzal a lendülettel Kicsi Jenny és Nathaniel Archibald egyszerre léptek ki a tágas hallba, próbálva kerülni egymást, és a tömeget, akik egyszer elismerő, másszor szánalommal telt, megvető szemekkel bámultak rájuk.

-          Mi bajuk? – suttogta a gót halkan, maga sem tudta, hogy kinek.

-          Őszintén szólva, fogalmam sincsen – válaszolt neki az Archibald, pedig méterekkel arrébb állt.

Úgy nézett rájuk mindenki, mintha tudnák. Mintha a saját szemeikkel látták volna azt, amit a liftben műveltek. Mind a kettejükben egyszerre vetült fel ez a lehetőség, villámként csapott bele elméjükbe ez a gondolat.

Arcuk megdermedt, izmaik megfeszültek, csupán nagyon lassan hordozták végig a tekintetüket az őket körülvevő tömegre.

De nem jöttek zavarba, csupán csak kétségbeestek. Mi van, ha mégis…?

-          Nézzetek csak fel kedvenc oldalatokra – mosolyodott még feléjük rosszindulatúan Raina, azzal bezárta a liftajtót.

A páros egyszerre kapott iPhone-ja felé, és azonnal meg is pillantották magukat a főoldalon. Remegő kezekkel nyitották meg a cikket, magukban imádkozva, hogy legalább képek ne legyenek.

„Régen jártam erre, igaz? Az ok, amiért nem voltam pedig nem más, mint a közelgő vihar. A csendben is kaptam rengeteg információt, köszönöm őket, puszi érte!

Mi az új pletykám? Emlékeztek még Jennifer Humphrey-ra és a botrányára Prince A-val? Én tisztán. Úgy néz ki, az ügyben újabb fejlemények jelentkeztek. Hiszen egyenesen Manhattan királyától kaptam a videót, amit most meg is osztok veletek. Exkluzív film az Empire-ből.

Vajon mit szól hozzá Raina Thorpe? Nate, Nate, bizony elvesztettél valakit, akinek tényleg számítottál.

Én vigyáznék a király és a királynő helyében, mert nem csak egy herceg éhes bosszúra, de még egy koldus is képes segítő jobbot nyújtani neki.

XoXo

Gossip Girl”

-          Elnézést kérek a szervezésben esett hibákért, eredetileg egy visszatekintést szándékoztunk volna leadni a hotel felújításáról, hogyan tart ott, ahol. Azonban a techinikusaink rossz lemezt tettek be, ami ki tudja, honnan van! – Blair zavartan nevetgélt a mikrofonba, remélve, azonnal elnyeli őt a föld, szedik szét keselyük, perzseli fel egy sárkány tüze. Vagy valami hasonló. De ennyire kínosan még senkinek sem kellett magyarázkodnia, főleg nem ekkora közönség előtt.

Chuck végig mögötte szobrozott, meg sem próbált mosolyogni, és hála a sejtelmes, lilás fényeknek a hatalmas puncsfolt sem látszott az ingjén. A férfi – kezében még egy pohár alkohollal – fáradtan vette ki a lány kezei közül a mikrofont, és mivel az nem tudott egy szót sem belenyögni, kezébe vette az irányítást. Gyors puszit nyomott az arcára, majd mámoros hangon kezdett bele a beszédébe.

-          Mint ahogy kedvenc parti szervezőm, Blair Waldorf – a csípőjénél fogva magához húzta a lányt, mintha további életében sem szándékozná elengedni őt – mondta, ez a számunkra is egy kellemetlen meglepetés volt. Főleg úgy, hogy nem egy híresség bujkál maszkok mögött! – Chuck kezével unottan kezdett mutogatni a sorok között. – Taylor Swift, Michael Kors, Nina Dobrev, mind megvagytok! Mivel még van kivel színesíteni a skálát, jelen van Monaco hercege is, Grimaldi Louis, most rajtad a sor, vedd le a maszkod! – Amint kiejtette ezeket a szavakat a száján, az gúnyos mosolyba torzult. A reflektor követte az általa mutatott irányt, könnyen megtalálva a gúnyás trónörököst.

Louis szemei villámokat szórtak – ez a kellemes, bódult homályban csak jobban látszódott. Kezeivel remegve emelte le a torzvigyorú macskapofát az arcáról, egy pillantást sem vetett a milliomos Bassre, egyből az amellett szobrozó lányra tévedt a tekintete.

Csalódott benne, iszonyatosan! Hiába a süket duma, látott mindent a saját szemével tisztán, és élesen. Kétségekre nem volt oka.

Vastag alsó ajkába mélyeztette a fogait, beszívva a bőrt.

Blair Waldorf ha eddig azt gondolta, megúszott mindent, hát nagyot tévedett! Félő volt, hogy a szemei labdamódra gurulnak ki a helyükről, képtelen volt egyetlen szót is kinyögni. Uramisten, hiszen mit művelt a férfi előtt?! Mielőtt szólhatott volna a Grimaldinak, az megkönnyítette a dolgát.

Színpadias meghajolt, majd egyetlen mozdulattal hátat fordított a nagyközönségnek, és kivonult a teremből.

-          Louis! – kiáltása süket fülekre talált.

Most nehezebben tudott futni, nem csak a lábait, a rengeteg alsószoknyát is ólomsúlyúnak hitte. Sűrű szempillái védték az arcára zúduló esőtől, már azt sem tudta, hogy a bőrén a könnyei vagy a víz hagy hosszú ösvényeket. Fújtatott, kapkodva szedte a levegőt, úgy érezte, megfojtja az az átkozott fűző.

Azonban hiába rohant, és ezt jól tudja maga is. A férfi már messze járt, minden bizonnyal már a reptéren ült, útban hazája felé.

Pedig Blair el akarta neki mondani. Mármint, nem azt, amit ilyenkor szoktak, hogy szereti – tudta, hogy a férfi mégis ezt várná el tőle –, csupán meg akarta neki magyarázni a dolgokat. Az előbbi variáció amúgy is lehetetlenül klisés lenne.

Hogy miért volt ilyen, hogy az ajándéka máshová keveredett, és a fenébe is, szívesen beszélgetne vele ismételten.

Reményvesztett. Blairnek ez az egy az egy szó jutott az eszébe.

Többé nem lesz esélye a férfinél, és mindezt miért? Chuck Bass kihasználta őt, és nem Jenny forgatta belé a saját fegyverét, hanem egykori szerelme.

Hazaindult. Úgysem tudott volna mást tenni.